talán…
zuhanyzás közben nagy gondolatok születnek 
miért nem mondják az emberek egymásnak, hogy “igen, jó ötlet, biztosan sikerülni fog” meg ehhez hasonlók… vagy akár csak egy mosoly, vagy ölelés, vagy valami, amiben nics se rosszindulat, se fika. mert mindenki a saját szara alól próbálja kikaparni magát? mhm, ez talán elveszi a figyelmet a dolgokról. senkibe nem szorul _empátia_ mindneki csak bólogat más bajára, aztán elmondjaa sajátját, és a dolog ennyiben is marad. miért? ahogy öregszünk, (ehe, ez de idiótán hangzik) Cicával is ezt beszéltük, hogy mást se csinálunk, csak sajnálkozunk. régen sose sajnálkoztunk… megtettük amit megtettünk, aztán ha nem jól sült el? vállvon, és kész. mostmeg károgunk mint a varjak, mert minden csak kár, mindenen csak nyavalyogni, meg sajnálkozni lehet. belegondoltam kicsit, ha a napi nyavalygás adagba feketett energiának csak felét másba fektetném például a tanulásba, már kevesebb okom… inkább ürügyem(hiszen kedves barátnőm Mihi szokta volt mondani: “mindneki saját sorsának pogácsa”) lenne sajnálkozni. pedig az élet szar… de ettől nem kéne minden másnak is szarnak lennie. azt hiszem.
